Hello Augusztus

Ragyog a napraforgó csokor, amit  a Liliomkertben vettem, Káptalantótiban 
és egy angol fajansz mosdókancsóba ültettem bele. Mellette egy tál, az Amalfi-partról. 

Nem érdekelt, hogy fél napig hurcoltam a hónom alatt, bármilyen nehéz, mert olyan szép volt és ha ránézek, azóta is az a mesés környék és a hatalmas citromligetek jutnak eszembe. Mi más is lehetne benne így nyáron, mint citrom, ami most éppen görög. A terítőt tavaly San Gimignanoban vettem, mert Olaszország egy-egy apró darabkáját minden alkalommal haza hozom, hogy körbevegyen általuk is az az önfeledt életigenlés és derű, amit abban az országban annyira szeretek.

Így rendeződtek vidám csendéletté augusztus első napján.

Megosztom veletek a kedvenc napraforgós versem. Azt remélem benneteket is felvidít és kedvet kaptok napraforgót festeni, rajzolni, montázsolni, karikatúra is jöhet! :)

Derűs augusztusi napokat kívánok, sok-sok vízcsobbanással, bőrsimogató napsugarakkal, behűtött dinnyével, menta illatú italokkal!

Szeretettel,  Orsi

Kosztolányi Dezső: Napraforgó      

A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.
Bolond lotyó - fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
elhagyta mind, most sír magában,
rí és a szörnyű napra néz,
a napra, úri kedvesére,
ki részeg, s izzik, mint a réz.
Aztán eszelősen, bután
rohan a gyorsvonat után.