Gyerektábor



Gyerekekkel alkottam az Arkánum Műhelyben

A faluban szervezett tábor 17 gyerkőce látogatott hozzám két egymást követő napon, két-két turnusban. Verseltünk, zenéltünk, festettünk és rajzoltunk sokat. Úszott festék a papíron, az asztalon és a padlón. Az sem volt baj, ha kiborul és az sem, ha a ruhára fröccsen, csak az számított, hogy mindenki jól érezze magát és önfeledten megélhesse az alkotás örömét.

A gyermeki kíváncsiság és nyitottság átsegítette őket azokon a nehézségeken, hogy nem ismertek minden eszközt. Lazán és vidáman próbálkoztak, nagyokat nevettek és élvezték amit csinálnak. Nem akartak megfelelni képzelt elvárásoknak, valós elvárások pedig nem voltak, nem görcsöltek azon, mit szólnak majd a többiek, csak hagyták, hogy a kezük vezesse őket és megszülessen a vers inspirálta kép a papíron.

Lelkesen megcsodálták egymás alkotását és egyből ráéreztek, hogyan adjanak címet a képeknek úgy, hogy azzal támogassák az alkotót és ne minősítsék. Gyermeki ártatlanság, nyitottság és önfeledtség, fantasztikus kreativitással. Hatalmas élmény volt számomra megmártózni ebben a felszabadult légkörben, mintha egy másik univerzumba csöppentem volna a felnőttek világából.

Hogy hol veszik ez el útközben és miért, ez a felszabadultság, arra mindenki sejti, tudja a választ és az első jelek a 10 éveseknél már megmutatkoznak. Nekik már több időre van szükségük, hogy ráhangolódjanak a témára, szeretnének megfelelni, ezért sokat kérdeznek és szoronganak is többen attól, hogy nem tetszik nekik, amit alkottak, amit a papíron látnak. Most tapasztalhattam meg személyesen, amiről eddig is sokat tanultam, hogy ebben az érzékeny, sérülékeny korban, amikor még előhívható a gyermeki én kreativitása viszonylag könnyen és nincs olyan mélyre temetve, mint a viharvert felnőtt lélekben, hatalmas szükség lenne az alkotás önfeledtségére. Szükség lenne egy olyan biztonságos és nyugodt közegre, ahol nem kell megfelelni, ahol úgy jó mindenki, ahogy van és az is teljesen rendben van, amit alkot. Így talán átmenekíthető lenne a gyermekkor kincseiből néhány az elvárásoktól, kihívásoktól terhes felnőtt életbe és könnyebben elérhető energiaforrást jelentene a hétköznapok során...

Hálás vagyok a gyerekeknek a két nap közös élményeiért, feltöltött eredetiségük, vidámságuk és kedvességük.

Remélem jövőre is találkozunk :)