Az 1. születésnap

2021. július 22-én tartottam
az első művészetterápiás foglalkozást Zalaszántón
az Arkánum Műhelyben.

Úgy éreztem az lesz a legméltóbb megünneplése az első évfordulónak, ha csapunk egy vidám alkotós bulit és így is lett

Ennyit mondhatok csak, tele élményekkel, meghatódottsággal és hálával.

Igazi forró nyári nap volt, utána jó ideig hűsöltem még a Műhely melletti padon. Néztem, ahogy feljönnek a csillagok és örültem. 

Megosztom a verset, ami a fő motívuma volt a születésnapi alkalomnak, mert így vagyunk mi együtt az Arkánum Műhelyben:
egymást tisztelve, szeretve, feltétel nélkül elfogadva. Ez a vers akár a hitvallásom is lehetne.

Reményik Sándor                               
"Az ismeretlen Istennek"

Nem hódításra indultunk mi el
A végtelenből, - csak találkozásra.
Testvér, a mi testvérségünk
Ezért oly ritka, szép és drága.
Nem hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás lelkét prédának sose néztük,
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.      

Maradtunk szabadok a szeretetben.
Maradtunk egyenlők a szeretetben.
Maradtunk testvérek a szeretetben.

Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.
A törvény betűje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot.

S ha egymás lelke tájait bejárva,
Rábukkantunk egy nekünk idegen,
Ismeretlen istenség templomára:
Oltárát virággal szórtuk tele,
És szóltunk csendesen: bár nem enyém,
Szenteltessék meg mégis a neve.